kiemelünk az unalomból!
Szia! A fokk.hu egy oldal neked, ismerőseidnek és bármilyen közösségnek: képfeltöltés, blogolás, fórumozás, mindenki által írható programajánló, ismerősök követése - próbáld ki!
60000 tag nem tévedhet - és hogy miért? | Regisztrálj!

Keresés: Blogok

Rendezettség: Megjelenés ideje | Cím
" Simon Posford" - 1 db találat
  • 1

Azt Hisszük Értünk Hozzá - I. rész - Shpongle

WarYou, 2009-01-09 08:00 (124 hónapja)
4 hozzászólás

Jubileumi első részünket teccik olvasni magának. A módszer ahogy ez az egész el lesz követve, igazából magától fog kialakulni, úgyhogy ne tessék New York Times stílusú összeszedettségre gondolni, talán inkább a Kiskunfélegyháza Herald Tribune az, ami első körben összejön. 
***
Egyszervolt, holnemvolt, voltegyszer egy úgynevezett puttyogós gépzene jellegű muzsikának a kezdete. Megoszlanak a vélemények, hogy ki is találta fel a 4/4-es duftala-csakkala-duftala-csakkala jellegzetességű dolgot, és ebben nem is szeretnék állást foglalni, csak annyit jegyzek meg hozzá, hogy ez is szörnyű fejlődésnek indult a szépemlékű 90-es évek végére.

Pszihedelikus varázsgombamód alakultak ki az ennek az egyébként nem túl bonyolult alapú zenének a különböző válfajai, és hát elsősorban a táncmulatságokon volt nagy alapja ennek, mer hát a 4/4-re még a konyhaszekrény is eldülöngél amennyiben olyan kedve van -> nem kellett hozzá különösebb előképzettség (vesdössze ikszelés a darenbézes körökben).

Az alapelv, ami a világot mozgatja (mindenből van jó, és meg annál is több szar), szerencsére ebben az esetben is érvényes lett, és hát kialakultak olyan előadók és stílusok, melyek maradandót és színvonalasat voltak képesek alkotni.

Ott van példának okádék a pszichedelikus trance, ami egy, a többihez képest ekkor még fiatalnak mondható stílus lett. Leginkább úgy lehetne körbeírni, hogy fogunk egy alap goatrance nótát és telerakjuk mindenféle szétcsapott puttyogással, effekttel, hangokkal, beszédekkel, szétcsavart- és torzított vonyítással, törzsi hangokkal, amit csak el tudsz képzelni. Az alap az négy negyed, szigorúan, de egyéb tekintetben kicsit továbbgondolt dolgokról van szó.

Persze ez fokozott leegyszerűsítése az egésznek, de mivel ez még mindig csak a bevezető, és már egy oldalnyit írtam, legyen elég ennyi.

Éshát akkor kanyarodjunk. 90-es évek vannak, a psytrance már nemcsakhogy megszületett, hanem óriási népszerűségnek örvend az arra fogékonyak körében.

Ez magyarul azt jelenti hogy ha egy zselézett hajú, aranyláncos diszkósnak a GAS pulóverében meg a flitteres, agyonmázolt particica barátnőjének a tanyasi diszkóba beraksz egy psy számot akkor sikoltozva fogja követelni hogy 'há józsikám a béled száradjon a kerítttésen, inkább az a lavperédes számot rakjad mán be miafaszom ez a vinnyogás heeee'

A psyben hatalmas szerepe van a szétesésnek, a tudatalattinak, a buddhista és mindenféle pszichedelikus dolognak (természetesen az ezekhez kapcsolódó szereknek is, de ezeket jótékonyan nem említjük). 

Ezen stílusnak vitathatatlanul egyik legnagyobb előadója a Hallucinogen fedőnevet viselő projekt, akikről tervezek egy külön kis összeállítást is. Ennek a lelke a képen is látható úriember, akit Simon Posfordnak hívnak, és hát gyerekek, ez a csávó egy állat.

Ezzel el is mondtam mindent, de neked tovább kell magyarázni, áárgh.

Tehát. A Hallucinogen a legnagyobb psy projekt, amit a föld látott, de, a szabályokból adódóan elég behatároltak a lehetőségei, mivel a partykban nem volt illő nem 4/4-el összezavarni a kedves fizetővendéget.

Simonnak viszont kezdett hovatovább szűk lenni a négynegyed, és egyre többet szórakozott mindenféle más jellegű ritmusképlettel. A Hallucinogenben is megfigyelhető, hogy a 4/4-ből 3/4-be, majd 6/8-ba hajigálja a ritmusokat, de ez még közel sem volt neki elég. Ráadásul kijött egy Hallucinogen in Dub című album, ahol mindenféle elvetemült stílusban újrakomponálták mindenféle emberek a nótákat, és hát bitang jók lettek.

A megoldás nyilvánvalóan az volt, hogy valami új kell. Ez az elvetemült senkiházi meg összeállt egy Raja Ram nevezetű indiai ürgével, aki fuvolán meg szitáron meg a japán isten tudja mi a jó égen játszik még

lényeg hogy egzotikus legyen, meg hangszer, az öreg vereti rajta

és csináltak egy albumot a Zúr 1998-ik évében, aminek az a címe hogy Are You Shpongled?

megkérdezték Raja Ramot pár évvel később hogy miért ez lett a címe, és elmesélte hogy egyszer kicsit elfáradt valami buliban és okosan nézett ki az arcából, mire valaki megkérdezte hogy "how are you feeling?" erre aztmondta hogy "I feel...Shpongled". Jelentése mint olyan nincs, a magyar spangli szóval viszont VAN összefüggés, de minden további eszmefuttatástól elzárkózom :P

Az album egyszerűen fenomenális. A pofám leszakadt amikor először hozzám került (nem is tudtam akkor hogy Posford csinálta meg ilyesmi). Egészen egyszerűen ez a faszi nem normális. Egy ilyen sokoldalú keverékét az elektronikának, a világzenének, az indiai népdaloknak, az ambientnek, a hangeffektusoknak, hát bakker, kész. De hogy ne csak a pofám tépjem valamiről, használjuk is ki a vebkettő adta lehetőségeket.



A legjobb az lenne, ha az egész albumot be tudnám linkelni, de hát annyi időd nincs. Ezért most a kedvencemet rakom be ide, ami a Divine Moments Of Truth címet viseli, és egy könnyed kis 10 perces szösszenet. Ebbe kérem benne van minden, ami Posford. A legnagyobb fejenrúgás benne az a kis kalimpáló dallam, ami percekig ismétlődik, és tessék kipróbálni, hogy amikor elkezdődik, akkor ütöd a ritmust valamin, nemnehéz, az a része 4/4... a poén meg akkor lesz igazi, amikor kirántja alóla a 4/4-et és bejön a 6/8, anélkül hogy BÁRMI más változna a zenében! Na ettől én darabokra hullottam annak idején, mert akárki akármit mondjon, ez azért nem annyira megszokott manapság. A címe pedig teeeeljesen véééletlenül a DMT nevű hallucinogén anyagra hajaz, nahát, kihitte volna. Erről nem adok linket, mer elvisz a törzsőrmester, de ha érdekel, nézz utána, nem a mókusok hordják a csávóba ezt a sok ötletet.

Olyan dolgok találhatók még ezen a lemezen, mint az ezután következő ...And The Day Turned Into Night, ami alig 20 perces, és teljesen elviszi az embert Kenyába... ez az egész album olyan, egyébként, hogy érdemes egyben végigtolni, mondjuk egy sötét szobában, fülhallgatóval, egy este amikor kivételesen senki nem akar az agyadra menni. Ez erre van kitalálva... 

Szíves javaslatom egyébként, hogy indítsd el ezeket a zenéket ha épp odaérsz meg érdekel, aztán hagyd úgy, és nézelődjél valami mást egy másik ablakban, az meg hadd szóljon alatta, aztán ha vége, és még mindig nem haltál bele, akkor olvass tovább, és jöjjön a következő!

3 év telik el, és ki is jön a következő lemez, a Tales of the Inexpressible. Azt kell hogy mondjam, hogy bár imádom az elsőt, mégis valamiért nekem ez a kedvencem... És ez a senkiházi paraj pont annyira meg tud újulni minden alkalommal, hogy az maradjon ugyanaz a stílusában, aminek kell, és az változzon csak meg benne, ami még több izgalmasságot és újdonságot tud bele vinni. Ez a legvilágzenésebb albuma azóta is, tele van fúvósokkal, kongákkal, latin ritmusokkal, FLAMENCO GITÁRSZÓLÓKKAL (agyam hajigáltam el, ráadásul olyan emberek játszották fel neki ezeket, akiket alapból ketté kéne vágni egy életlen körfűrésszel mer beszarás). 



Ez itten a Dorset Perception, ami egyébként egy szóvicc Dorsetre ami egy hely Angliában, valamint Aldous Huxley írónak a Doors of Perception című könyvére (magyarul asszem Az Érzékelés Kapui címmel jelent meg és az író LSD élményéről szól, nahát!)

Ez az album más jellegű, sokkal pörgősebb, vidámabb mint az első, de mégis annyi ötlet van benne, hogy a huligensz vagy bármelyik magyar senkiházi banda 200 lemezt kihozna belőle lecke igencsak fel van adva a elektronikus projekteknek (főleg, mivel legtöbbször ugye azt hozzák fel ellenük érvnek, hogy unalmasak a számok mert minden ismétlődik). 

Muszáj vagyok viszont berakni még egy számot erről a lemezről, mert ez a másik elképesztő nóta. Egy indiai népdal viszi benne a fő témát, és hát mindezt így prezentálni... áhh, szóval nem gyenge.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/shpongle_-_around_the_world_in_a_tea_daze.mp3

sajnos olyan videót nem találtam ami a lemezverziót tartalmazná, ezért tessék a beépített audiómotorunkon keresztül hallgatni, ez egyébként is jobb minőségű...

Én úgy voltam vele annak idején, hogy na, kész, ez így zseniális, és vajon mit fog ez a majom kitalálni legközelebb, mert ezt már azért nem könnyű überelni, pláne a fentiek tekintetében. Így amikor kjött 2005-ben a Nothing Lasts...But Nothing Is Lost, már a címéből sejtettem hogy kicsit releváns (gy.k. - semmi sem örök.. de semmi se vész el)

És beigazolódott a félelmem. Valahogy ez a lemez nem adta. Eleve nagyon furcsa volt, hogy egy korábban megjelent 2 számos maxi (amin a Dorset Perception volt, meg egy új nóta, a Beija Flor) második számával kezdődik az egész lemez, csakhogy itt 3 részre van darabolva trackileg

mivel az eddigi lemezek is olyanok voltak hogy egyazegybevan szinte mindegyik szám és alig érzékelhető a váltás, nem tűnt volna fel ha előtte nem tudom mivan

szóval nem tudtam hova tenni. És aztán megint kiderült, hogy én vagyok a hülye, azazhogy nemegészen van úgy a dolog ahogy én azt elképzeltem.

Merthogy én egy Tales... 2-re számítottam, ehelyett meg nem az jött, hanem konkrétan egy harmadik lemez, ami megint egyedi, megint nemolyan mint az eddigiek, és megint vannak részei amiken csak vakarom a fejem hogy Simon, hogy szakadna rád egy mázsa szar, mán megint mit műveltél össze...

De itt van akkor a Beija Flor, és nem, nem csak neked ismerős az a kis latin téma ott a végén :) sokan lehetnek ezzel így. Ez is jó hosszú nóta, de nemakartam megvágni, mert sokkal jobban felépül így...

http://waryou.csend.be/fokkrazene/shpongle_-_beija_flor.mp3

ebben is olyan gitárszóló van hogy a jegesmedve nyalogassa le a izomrostokat a kezéről aki csinálta, beeeh.

és még egyet kénytelen vagyok, ez napokig ment a fejemben miután befogadtam ezt a lemezt.... Ez pedig a When Shall I Be Free.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/shpongle_-_when_shall_i_be_free.mp3

Na, egyelőre ennyi. És hogy mi van most? Pletykák szólnak róla hogy lesz megint új album, bár ezeknek nem tudom mennyire lehet hinni. Az biztos hogy Simon járja a világot egy zenekarral és előadják ezeket a nótákat (ezekről lehet szörnyű minőségű videókat nézni az internetten), és az is biztos hogy ezeket a koncerteket nem szabad összekeverni a Shpongle DJ szettel amiket csinál (azokon nyilván egyedül van, a koncert meg rendesen hangszerekkel, fényekkel, zenekarral, RajaRammal, ahogy illik). Ilyen DJ szett egyébként Magyarországon is volt már, de sajnos nem jutottam el oda, állítólag igen nagy buli volt pedig. Hát ilyenez sajnos, de remélhetőleg lesz még valakinek annyi esze hogy elhozza hozzánk.

Hát, nem volt rövid ez az első rész, és ez csak rosszabb lesz, úgyhogy mindenkinek nagyszerű dolgokat kívánok, és remélem azért a töredéke tetszett így elsőre!

Címkék: Azt hisszük értünk hozzá, Shpongle, Simon Posford, Hallucinogen

  • 1