kiemelünk az unalomból!
Szia! A fokk.hu egy oldal neked, ismerőseidnek és bármilyen közösségnek: képfeltöltés, blogolás, fórumozás, mindenki által írható programajánló, ismerősök követése - próbáld ki!
60000 tag nem tévedhet - és hogy miért? | Regisztrálj!

Keresés: Blogok

Rendezettség: Megjelenés ideje | Cím
" Shpongle" - 4 db találat
  • 1

Azt Hisszük Értünk Hozzá - I. rész - Shpongle

WarYou, 2009-01-09 08:00 (115 hónapja)
4 hozzászólás

Jubileumi első részünket teccik olvasni magának. A módszer ahogy ez az egész el lesz követve, igazából magától fog kialakulni, úgyhogy ne tessék New York Times stílusú összeszedettségre gondolni, talán inkább a Kiskunfélegyháza Herald Tribune az, ami első körben összejön. 
***
Egyszervolt, holnemvolt, voltegyszer egy úgynevezett puttyogós gépzene jellegű muzsikának a kezdete. Megoszlanak a vélemények, hogy ki is találta fel a 4/4-es duftala-csakkala-duftala-csakkala jellegzetességű dolgot, és ebben nem is szeretnék állást foglalni, csak annyit jegyzek meg hozzá, hogy ez is szörnyű fejlődésnek indult a szépemlékű 90-es évek végére.

Pszihedelikus varázsgombamód alakultak ki az ennek az egyébként nem túl bonyolult alapú zenének a különböző válfajai, és hát elsősorban a táncmulatságokon volt nagy alapja ennek, mer hát a 4/4-re még a konyhaszekrény is eldülöngél amennyiben olyan kedve van -> nem kellett hozzá különösebb előképzettség (vesdössze ikszelés a darenbézes körökben).

Az alapelv, ami a világot mozgatja (mindenből van jó, és meg annál is több szar), szerencsére ebben az esetben is érvényes lett, és hát kialakultak olyan előadók és stílusok, melyek maradandót és színvonalasat voltak képesek alkotni.

Ott van példának okádék a pszichedelikus trance, ami egy, a többihez képest ekkor még fiatalnak mondható stílus lett. Leginkább úgy lehetne körbeírni, hogy fogunk egy alap goatrance nótát és telerakjuk mindenféle szétcsapott puttyogással, effekttel, hangokkal, beszédekkel, szétcsavart- és torzított vonyítással, törzsi hangokkal, amit csak el tudsz képzelni. Az alap az négy negyed, szigorúan, de egyéb tekintetben kicsit továbbgondolt dolgokról van szó.

Persze ez fokozott leegyszerűsítése az egésznek, de mivel ez még mindig csak a bevezető, és már egy oldalnyit írtam, legyen elég ennyi.

Éshát akkor kanyarodjunk. 90-es évek vannak, a psytrance már nemcsakhogy megszületett, hanem óriási népszerűségnek örvend az arra fogékonyak körében.

Ez magyarul azt jelenti hogy ha egy zselézett hajú, aranyláncos diszkósnak a GAS pulóverében meg a flitteres, agyonmázolt particica barátnőjének a tanyasi diszkóba beraksz egy psy számot akkor sikoltozva fogja követelni hogy 'há józsikám a béled száradjon a kerítttésen, inkább az a lavperédes számot rakjad mán be miafaszom ez a vinnyogás heeee'

A psyben hatalmas szerepe van a szétesésnek, a tudatalattinak, a buddhista és mindenféle pszichedelikus dolognak (természetesen az ezekhez kapcsolódó szereknek is, de ezeket jótékonyan nem említjük). 

Ezen stílusnak vitathatatlanul egyik legnagyobb előadója a Hallucinogen fedőnevet viselő projekt, akikről tervezek egy külön kis összeállítást is. Ennek a lelke a képen is látható úriember, akit Simon Posfordnak hívnak, és hát gyerekek, ez a csávó egy állat.

Ezzel el is mondtam mindent, de neked tovább kell magyarázni, áárgh.

Tehát. A Hallucinogen a legnagyobb psy projekt, amit a föld látott, de, a szabályokból adódóan elég behatároltak a lehetőségei, mivel a partykban nem volt illő nem 4/4-el összezavarni a kedves fizetővendéget.

Simonnak viszont kezdett hovatovább szűk lenni a négynegyed, és egyre többet szórakozott mindenféle más jellegű ritmusképlettel. A Hallucinogenben is megfigyelhető, hogy a 4/4-ből 3/4-be, majd 6/8-ba hajigálja a ritmusokat, de ez még közel sem volt neki elég. Ráadásul kijött egy Hallucinogen in Dub című album, ahol mindenféle elvetemült stílusban újrakomponálták mindenféle emberek a nótákat, és hát bitang jók lettek.

A megoldás nyilvánvalóan az volt, hogy valami új kell. Ez az elvetemült senkiházi meg összeállt egy Raja Ram nevezetű indiai ürgével, aki fuvolán meg szitáron meg a japán isten tudja mi a jó égen játszik még

lényeg hogy egzotikus legyen, meg hangszer, az öreg vereti rajta

és csináltak egy albumot a Zúr 1998-ik évében, aminek az a címe hogy Are You Shpongled?

megkérdezték Raja Ramot pár évvel később hogy miért ez lett a címe, és elmesélte hogy egyszer kicsit elfáradt valami buliban és okosan nézett ki az arcából, mire valaki megkérdezte hogy "how are you feeling?" erre aztmondta hogy "I feel...Shpongled". Jelentése mint olyan nincs, a magyar spangli szóval viszont VAN összefüggés, de minden további eszmefuttatástól elzárkózom :P

Az album egyszerűen fenomenális. A pofám leszakadt amikor először hozzám került (nem is tudtam akkor hogy Posford csinálta meg ilyesmi). Egészen egyszerűen ez a faszi nem normális. Egy ilyen sokoldalú keverékét az elektronikának, a világzenének, az indiai népdaloknak, az ambientnek, a hangeffektusoknak, hát bakker, kész. De hogy ne csak a pofám tépjem valamiről, használjuk is ki a vebkettő adta lehetőségeket.



A legjobb az lenne, ha az egész albumot be tudnám linkelni, de hát annyi időd nincs. Ezért most a kedvencemet rakom be ide, ami a Divine Moments Of Truth címet viseli, és egy könnyed kis 10 perces szösszenet. Ebbe kérem benne van minden, ami Posford. A legnagyobb fejenrúgás benne az a kis kalimpáló dallam, ami percekig ismétlődik, és tessék kipróbálni, hogy amikor elkezdődik, akkor ütöd a ritmust valamin, nemnehéz, az a része 4/4... a poén meg akkor lesz igazi, amikor kirántja alóla a 4/4-et és bejön a 6/8, anélkül hogy BÁRMI más változna a zenében! Na ettől én darabokra hullottam annak idején, mert akárki akármit mondjon, ez azért nem annyira megszokott manapság. A címe pedig teeeeljesen véééletlenül a DMT nevű hallucinogén anyagra hajaz, nahát, kihitte volna. Erről nem adok linket, mer elvisz a törzsőrmester, de ha érdekel, nézz utána, nem a mókusok hordják a csávóba ezt a sok ötletet.

Olyan dolgok találhatók még ezen a lemezen, mint az ezután következő ...And The Day Turned Into Night, ami alig 20 perces, és teljesen elviszi az embert Kenyába... ez az egész album olyan, egyébként, hogy érdemes egyben végigtolni, mondjuk egy sötét szobában, fülhallgatóval, egy este amikor kivételesen senki nem akar az agyadra menni. Ez erre van kitalálva... 

Szíves javaslatom egyébként, hogy indítsd el ezeket a zenéket ha épp odaérsz meg érdekel, aztán hagyd úgy, és nézelődjél valami mást egy másik ablakban, az meg hadd szóljon alatta, aztán ha vége, és még mindig nem haltál bele, akkor olvass tovább, és jöjjön a következő!

3 év telik el, és ki is jön a következő lemez, a Tales of the Inexpressible. Azt kell hogy mondjam, hogy bár imádom az elsőt, mégis valamiért nekem ez a kedvencem... És ez a senkiházi paraj pont annyira meg tud újulni minden alkalommal, hogy az maradjon ugyanaz a stílusában, aminek kell, és az változzon csak meg benne, ami még több izgalmasságot és újdonságot tud bele vinni. Ez a legvilágzenésebb albuma azóta is, tele van fúvósokkal, kongákkal, latin ritmusokkal, FLAMENCO GITÁRSZÓLÓKKAL (agyam hajigáltam el, ráadásul olyan emberek játszották fel neki ezeket, akiket alapból ketté kéne vágni egy életlen körfűrésszel mer beszarás). 



Ez itten a Dorset Perception, ami egyébként egy szóvicc Dorsetre ami egy hely Angliában, valamint Aldous Huxley írónak a Doors of Perception című könyvére (magyarul asszem Az Érzékelés Kapui címmel jelent meg és az író LSD élményéről szól, nahát!)

Ez az album más jellegű, sokkal pörgősebb, vidámabb mint az első, de mégis annyi ötlet van benne, hogy a huligensz vagy bármelyik magyar senkiházi banda 200 lemezt kihozna belőle lecke igencsak fel van adva a elektronikus projekteknek (főleg, mivel legtöbbször ugye azt hozzák fel ellenük érvnek, hogy unalmasak a számok mert minden ismétlődik). 

Muszáj vagyok viszont berakni még egy számot erről a lemezről, mert ez a másik elképesztő nóta. Egy indiai népdal viszi benne a fő témát, és hát mindezt így prezentálni... áhh, szóval nem gyenge.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/shpongle_-_around_the_world_in_a_tea_daze.mp3

sajnos olyan videót nem találtam ami a lemezverziót tartalmazná, ezért tessék a beépített audiómotorunkon keresztül hallgatni, ez egyébként is jobb minőségű...

Én úgy voltam vele annak idején, hogy na, kész, ez így zseniális, és vajon mit fog ez a majom kitalálni legközelebb, mert ezt már azért nem könnyű überelni, pláne a fentiek tekintetében. Így amikor kjött 2005-ben a Nothing Lasts...But Nothing Is Lost, már a címéből sejtettem hogy kicsit releváns (gy.k. - semmi sem örök.. de semmi se vész el)

És beigazolódott a félelmem. Valahogy ez a lemez nem adta. Eleve nagyon furcsa volt, hogy egy korábban megjelent 2 számos maxi (amin a Dorset Perception volt, meg egy új nóta, a Beija Flor) második számával kezdődik az egész lemez, csakhogy itt 3 részre van darabolva trackileg

mivel az eddigi lemezek is olyanok voltak hogy egyazegybevan szinte mindegyik szám és alig érzékelhető a váltás, nem tűnt volna fel ha előtte nem tudom mivan

szóval nem tudtam hova tenni. És aztán megint kiderült, hogy én vagyok a hülye, azazhogy nemegészen van úgy a dolog ahogy én azt elképzeltem.

Merthogy én egy Tales... 2-re számítottam, ehelyett meg nem az jött, hanem konkrétan egy harmadik lemez, ami megint egyedi, megint nemolyan mint az eddigiek, és megint vannak részei amiken csak vakarom a fejem hogy Simon, hogy szakadna rád egy mázsa szar, mán megint mit műveltél össze...

De itt van akkor a Beija Flor, és nem, nem csak neked ismerős az a kis latin téma ott a végén :) sokan lehetnek ezzel így. Ez is jó hosszú nóta, de nemakartam megvágni, mert sokkal jobban felépül így...

http://waryou.csend.be/fokkrazene/shpongle_-_beija_flor.mp3

ebben is olyan gitárszóló van hogy a jegesmedve nyalogassa le a izomrostokat a kezéről aki csinálta, beeeh.

és még egyet kénytelen vagyok, ez napokig ment a fejemben miután befogadtam ezt a lemezt.... Ez pedig a When Shall I Be Free.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/shpongle_-_when_shall_i_be_free.mp3

Na, egyelőre ennyi. És hogy mi van most? Pletykák szólnak róla hogy lesz megint új album, bár ezeknek nem tudom mennyire lehet hinni. Az biztos hogy Simon járja a világot egy zenekarral és előadják ezeket a nótákat (ezekről lehet szörnyű minőségű videókat nézni az internetten), és az is biztos hogy ezeket a koncerteket nem szabad összekeverni a Shpongle DJ szettel amiket csinál (azokon nyilván egyedül van, a koncert meg rendesen hangszerekkel, fényekkel, zenekarral, RajaRammal, ahogy illik). Ilyen DJ szett egyébként Magyarországon is volt már, de sajnos nem jutottam el oda, állítólag igen nagy buli volt pedig. Hát ilyenez sajnos, de remélhetőleg lesz még valakinek annyi esze hogy elhozza hozzánk.

Hát, nem volt rövid ez az első rész, és ez csak rosszabb lesz, úgyhogy mindenkinek nagyszerű dolgokat kívánok, és remélem azért a töredéke tetszett így elsőre!

Címkék: Azt hisszük értünk hozzá, Shpongle, Simon Posford, Hallucinogen

Azt Hisszük Értünk Hozzá - III. rész - BT

WarYou, 2009-01-23 15:30 (115 hónapja)
3 hozzászólás

Csodálatosan szép napot mindenkibe. Mai barátunk nem más mint BT ***, és IGEN ABBÓL JÖN HOGY BETÉTI TÁRSASÁG HAHAHAH órjási humorod van. Nadeszóval, nem, hanem abbólvan hogy úgy hívják hogy Brian Transeau, és géppel elkövetett zajhalmazokat készít ő.

Életrajzot nem írok, mert minek, annyi legyen elég, hogy a 90-es évek elejétől csinálja a művészetet, főleg Új-Angliában, mivel ott volt szerencséje megszületni.

Azt még azért el kell mondani, hogy az eddigi posztok alapján talán még őt lehetne a legkommerszebb előadónak nevezni, értem ezalatt hogy az ő számai fordulhatnak elő legtöbbször olyan helyeken, amiket mondjuk csőbombával kellene felrobbantani. A dance szcéna az rohadtul nem a kicsi szívem csücske, és hát ez inkább az úgynevezett rajongótáborának 
tudható be mint konkrétan a zenének magának, de szerencsére azért akad néhány kivétel. Az elv, hogy mindenből van jó és még annál is több szar, itt is érvényes. Persze, most lehet kicsit bután nézel hogy hogy jövök én ehhez az egészhez, meg most is amikor ezt írom éppen Machine Head megy a fülhallgatóban, de talán van még remény hogy elhiszed nekem hogy érdemes továbbmenni.

Natehát. Amiről szó lesz, az most eredendően a 4/4-re épül, merthát a duftala csakkala duftala csakkala az amitől a sok agysebész megőrül a dizsibe'. Manapság már olyan dömping van a fosabbnál fosabbakból hogy borzalom, mind egy kaptafa, meg ilyenek. Na hát ez így volt régebben is, és elég nagyot kellett domborítani, meg jó sok szerencse is kellett hozzá 
hogy valakinek bejöjjön a számítása. Én ráadásul akkora ganaj vagyok hogy az ilyen dízsé Ijesztó meg a többi sárgahajú, januárbanisnapszemüvegbennyomom mer kemény vagyok mint a betonrépa alakokat (épp ma láttam egy ilyet a cégnél, és bazzeg kajakihordó az illető, hát esküszöm ez a legtrendibb és legjobban nem viccelő kajakihordó ember a világon, tapsoljuk meg) lapáttal verném agyon, de biztos csak azér mer ganaj vagyok. Nade nem ez a lényeg.

Hanem az hogy csávókánk összerakott néhány számot így magának, otthon, 4/4, trance jellegű, ahogy azt illik. És ahogy az lenni szokott, a kutyát nem érdekelte a nagy amerikában, és ő nagy szomorúan konstatálta is, hogy leginkább mindenkinek az anyjával, mert hát elég sok munka van benne. Szegény nem is tudta, hogy közben meg európában a menő lámézlovasok meg nagy sikerrel pörgetik a számait a bulikon, és hát tökre bejön. Meg is hívták Ojrópába hogy na oszt gyere nézdmeg ha nem hiszed el. El is ment, és tényleg majd összevissza szarta magát hogy bakker, ezeknek ez tényleg tetszik. Találkozott Tori Amossal is, jól össze is haverkodtak (ennek később egy nóta lett az eredménye), meg még sok érdekes emberrel, és hirtelen úgy nézett ki hogy jól néz ki a dolog.

Ne tessék megijedni a 4/4-től, kéremszépen, az eleje a művészetének az ilyen. Azt még el kell mondani hozzá hogy az ő munkásságához társítják az úgynevezett stutter effect nevű dolgot, ami aztjelenti hogy apró darabokra szeletel egy hangmintát (lehet ez hangszer, énekhang, amit akarsz), és nagy sebességgel, pörgetve játssza le a darabokat egymás után, közben a frekvenciát meg mindenféle filtereket rakva rá. Posford is nagyon sokat használja a Shpongle nótákban, szerintem sejted miről lehet szó, de ha nem, akkor próbálj meg rájönni az itt berakott zenékből.

Azt azért remélem sejti mindenki aki olvassa, hogy egy simán 4/4re épülő dance dologra csak nem szenteltem volna egy postot. És ez tényleg így van, ennyire nem vetemedek, hah. BT abban zseniális, hogy szinte azonnal túllépett a műfaj keretein (megint utalnék Posfordra), és bejött a képbe a nem 4/4 (ettől függetlenül még mindig a standard ritmusokat részesíti előnyben, 4/4, 2/4, tufftuff, breakbeatek, ilyesmi - a breakbeathez megjegyzem hogy a nevével ellentétben nem törtritmus, de ennek majd egy egész postot illik szentelni valamikor később.)

Az a komoly benne hogy ez a csávó több hangszeren is játszik, nagyon sok énekhangot használ a lemezein (amit neki énekelnek fel, szal nem csak ez a dobozból kivett KAMON BEJBE hangmintadömping van), sőt, ő maga is rengeteg számban énekel, sok gitár van a zenében hagyományos hangszerek, koncertre úgy megy hogy teljes zenekarral, dob, basszus, gitár, fúvósok, vokalisták, minden... na ez azért már nem annyira diszkó, nem?

De most még nézzük az első lemezt. A címe az hogy Ima, és 1995-ös születésű. Ez kérlek egy korrekt trance lemez, nem több, nem kevesebb, nincs rajta olyan kiemelkedő nóta amitől szét kéne szarni magunkat, de önmagában véve nagyságrendekkel jobb bármelyik korabeli lemeznél. Ezen már rajta van a Blue Skies amin Tori Amos énekel, de ha nem haragszol, én azt nem rakom be, ugyanis szerintem ebből többet is ki lehetett volna hozni. Nagyon kíváncsi lennék hogy MOSTANÁBAN mire lettek volna képesek ketten, ezen még nagyon érződik hogy az elején volt és még nem volt kiforrva a stílus meg semmi.

Úgyhogy inkább a másik kedvencemet osztanám meg, aminek az a címe hogy Tripping the Light Fantastic. Egy szokásos korabeli trance nóta, sok ügyesen megcsinált, monotonnak-tűnő-de-mégsem-az alappal, 303-al, satöbbivel. A stutter effect is hallható benne egykét helyen, de itt még annyira nem volt jellemző.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/bt_-_tripping_the_light_fantastic.mp3

A többi nóta is ilyen, ami átjön belőlük az az hogy ez a gyerek tényleg rászánta az időt hogy kidolgozza az alapokat, és hát manapság ez már sajnos elég ritka... A későbbiekben ráadásul sokkal jobban beindítja a megbaszógépet, felfedezi a breakbeatet, meg csodás effektekkel szórakozik.

Na de kérem jöjjön akkor a kvázi lényeg. A következő lemez az E.S.C.M. címet viseli (Electric Sky Church Music), és amikor kijött 1997-ben, akkor én konkrétan annyit tudtam az egészről hogy van ez a BT gyerek, volt 1-2 elég tetszetős trance nótája. Szembejött velem valahol ez az album, mondom nézmá, új, nézzük meg mit tud. Hát kérlek, konkrétan összevissza szartam magam.

Az első számot szeretném megmutatni, és szerintem aki egy kicsit is ismer, vagy elolvasta az előző két részt, az ebből megérti hogy mitől is dobtam el az agyam.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/bt_-_firewater.mp3

A végén az akusztikusgitáros rész a kedvencem, és igen, ő énekel benne. Na ez a lemez elkezdte megmutatni hogy van ám itt más is, nem csak a szabvány diszkauzene. Persze a négynegyed továbbra is jelen van, meg ez a leg"más"abb szám az egész albumon, de akkoris.

A következő amit meg kell hallgatnod, a Memories in the Sea of Forgetfulness.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/bt_-_memories_in_a_sea_of_forgetfulness.mp3

És még egyet muszáj... az eleje tiszta Nine Inch Nails... de megint, torzított basszgitár meg kiabálós ének, hát nem tiszta Reznor? Egy dance első album után azért nem kicsit bátor dolog volt egy ilyet kiadni. Ez a Solar Plexus.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/bt_-_solar_plexus.mp3

Aztán jött 2 év szünet, majd a következő lemez, a Movement in Still Life, 1999-ben. Ennek többféle változata is van, ugyanis más a számlista az angliai kiadáson, és más az USA-beli. Mindenesetre ekkormár nagyon durván technikás lett a srác, saját zeneszoftvert is írt (amit azóta egy cég fejleszt tovább, és BreakTweaker a neve). A szerteágazás nem állt

meg ennyinél, elkezdett filmzenéket is írni (pl. a Go! azaz magyarul Nyomás! című film egyik száma teljesen az övé, valamint az egész filmzenén közreműködött), meg ilyenek. De nézzük most a lemezt magát.

A legnagyobb, pf, sláger(?) a lemezről a Never Gonna Come Back Down , és ebben már érezhető hogy kicsit nyitottabb a nagyközönség felé mint az ESCM lemez volt, de valahogy mégis sikerült elkapnia azt hogy vállalható legyen. Ennek klipje is van, tessék megnézni itten-e, valamint játékokban is felbukkant, meg ilyesmi.



na ami itt az elején van, amikor a faszikám beszél és így összevissza van baszkurálva a hangja, na az a stutter effect amiről beszéltem. A meglehetősen hülye nevű DJ Rap pedig a csaj aki a klipben van, és nem hiszed el de kurvajó zenét csinál (majd a breakbeates posztba keresek tőle is). Ez a csávó aki dumál benne, hát, láthatóan nem egészen komplett. A lemezváltozat egyébként hosszabb, és sokkal jobban fel vannak benne vezetve a dolgok, de ez se annyira gáz.

Asszem nem tudom kihagyni a Dreaming-et, ami még nem is aztmondom hogy annyira szétverősen nagyon jó nóta, de talán ez mutatja meg a legjobban az igazi vonalat amiben a srác mozog. Persze nekem éppen nem ezek szoktak lenni a kedvenceim, de éppen ezért ne hagyjuk ki. És most hogy így megint meghallgattam mielőtt beraktam, megint ráéreztem hogy tud ez jó lenni, basszameg. Jó, egy kicsit giccses, de ennyi még belefér, sokkal rosszabbak mennek a rádiókban.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/bt_-_dreaming.mp3

Na de csapjunk bele a lecsóba, kérem. Jön egy olyan nóta, ami megint egy egész lemezt elvinne a hátán. Nem is nagyon tudok róla mit írni, szerintem egyszerűen SZÉP. Hallgasd meg. Ez a Satellite.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/bt_-_satellite.mp3

Megint, az effektek... nagyon ott vannak mindenhol és mégsem veszik át az irányítást, csak kiegészítenek... nagyon nehéz ezt jól csinálni. 

A breakbeatesebb vonalból pedig kénytelen vagyok betenni ezt... sokáig ez volt az abszolút kedvencem, a Running Down the Way Up, amit a Hybrid nevű breakbeat formációval közösen csinált (ezek voltak is kicsiny országunkban nem is egyszer, nemtom már melyik fesztiválon is felléptek).

http://waryou.csend.be/fokkrazene/bt_-_running_down_the_way_up.mp3

Nem is úgy kezdődik mintha ilyen szeletelés lenne, nem? A csajok (Jan Johnston és Kirsty Hawkshaw) hangja meg csodás. Van klipje is, Mira Sorvino-val a főszerepben, de hiába a highquality opció a youtube-on, egyszerűen nem elég jó, inkább a zenelejátszóval gondoltam betenni. A kedvenc részem a 4:30-nál kezdődő bridge, a vokálokkal, beszarásnagy.

Na haladjunk.

Következő lemez az Emotional Technology, 2003, amit egy nagyon dühítő dolog előzött meg... ugyanis betörtek a stúdiójába és elvittek 75ezer dollár értékű cuccot belőle... a motyón olyan félkész dalok voltak, amiken Sarah McLachlan-nal és Peter Gabriel-lel dolgozott együtt... Szarjon farfekvésés vérsünt az ilyen kulák faszparaszt aki ilyeneket művel.

Szóval ezek lemaradtak... viszont maradt szerencsére elég sok jó dal még. Egy ízig-vérig breakbeat nóta következik, a Knowledge of Self, ezt akár egy breakbeat netrádióból is linkelhetném, mert teljesen olyan. Ezt csak azért hogy tudjad milyen is az, na.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/bt_-_knowledge_of_self.mp3

ebben konkrétan az 1:42-nél bejövő téma az amitől elhajítom az agyam. igennagy... lehet szerinted nem, de csinálj pár ilyet (elég azt a vezértémát :D) és akkor leborulok előtted is. háhá.

Sokat hangoztatta hogy rengeteget tanult a Depesmódtól meg a New Ordertől, és ez érezhető is ezen a lemezen, itt van pl. a Superfabulous, ami konkrétan egy pop-nóta, nem több, de ahhoz képest elég jól meg van csinálva.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/bt_-_superfabulous.mp3

na és muszáj ideraknom a Circles-t, ami így bakker, melyik az a nyálmetálzenekar, a izé, Linkin Park vagy nemtom melyik, na ez a nóta simán olyan. Nemtom figyeled-e hanyadik fajta hülyeséget követi el a csávó, és egyik se mondható annyira gagyinak...

http://waryou.csend.be/fokkrazene/bt_-_circles.mp3

haha és ebben van 3/4 is, az a legjobb rész! meg a dobos se szar, egyébként. azt meg hogy ki énekel, nemmondommeg. A Guitar Hero-ban is benne van ez a nóta állítólag...

Van ennek a lemeznek japán bonus disc-je is, azon mindenféle nyalánkságok vannak, remixek, ilyesmik, de annyira nem kiemelkedő hogy rakjak róla ide.

Inkább menjünk tovább. 2006-ban jött a jelen írás elkészültekor legújabb lemez, a This Binary Universe, ami már csak azért is érdekes, mert 5.1-ben készült, ami azt jelenti hogy akkor szól a legjobban ha egy 5.1-es, szal ilyen házimozi jellegű hangcuccon hallgatod. Így beülsz középre, és rohangálnak körülötted a hangok, érted.

Teljesen más ez a lemez, szerintem a srác nagyon sok Plaid-et, Autechre-t, Aphex Twint meg ezek barátait hallgatott (észosztás: ezek mind ilyen cyber-jazz jellegű zenék, amik tele vannak zörejekkel, zajokkal, de abszolút jazz hangulata van az egésznek, összevisszaság, csilingelés, kicsit betegnek tűnik a normális ember számára, viszont sokszor zseniális amiket alkotnak).

Ezt az albumot érdemes végighallgatni ha bírod az ilyesmit... kezdjük azzal aminek az a címe hogy All That Makes Us Human Continues... Ehe, igen, jó a címe, tudom, de a nóta is.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/bt_-_all_that_makes_us_human_continues.mp3

Másodiknak meg kénytelen vagyok a The Internal Locus című számot betenni, mert ez az eklektika ez beszarás. Ebbe is össze vissza van minden, de most egyébként a legutóbbi pár szám után te erre számítottál volna? Mert én mondjuk nem. És én nagyon csippantom ha ilyesmit csinál valaki.

http://waryou.csend.be/fokkrazene/bt_-_the_internal_locus.mp3

A többi is ilyen. Érdemes meghallgatni, de már többet nem rakok be mert így is rengeteg... Azt írják egyébként okosemberek hogy 100 év múlva ha valaki visszatekint, talán ez lesz az új évezred első forradalmi elektronikus albuma... hát ezzel szerintem sokan vitatkoznának, de azért nem akárkiről írnak ilyeneket. még ha hülyék is :D

És még a filmzenékről (Go!, Monster, The Possibility of Fireflies) nem is ejtettem szót, pedig azt is remekül csinálja, a wikin ott van egy szép hosszú lista hogy mikben is működött közre, nem semmi.

Ennyi fért mai adásunkba, reméljük jól szórakoztak, adjanak nekünk sok pénzt.

Erőtegésséget!

Címkék: azt hisszük értünk hozzá, bt, zene

új Shpongle lemez!

WarYou, 2009-10-22 10:18 (106 hónapja)
Még nincs hozzászólás. Légy te az első!

háááááááá

navégre.

itt az Ineffable Mysteries from Shpongleland

majd ha sikerül leírom milyen. addig is akit érdekel, az vásárolja meg internetten. (möhöhö).

Címkék: shpongle, ineffable mysteries from shpongleland, lemez

avatar

zoma, 2009-12-17 21:37 (104 hónapja)
Még nincs hozzászólás. Légy te az első!

jeah.***
hát akkor most is szépen rövidített módon a véleményem:
- dr. grace augustine (értsd elenripli) rögtön azzal kezdi a szerepét, hogy cigit kér. esküszöm jó még ilyet látni. mármint hogy totál abban a hitben voltam, ha valaki manapság dohányzik egy halivúdi filmben, azt börtönbezárásokkal meg hasonlókkal büntetik.
- james hornerre szinte rá se lehet ismerni. végre semmi kelta hangszer, viszont annál több szinti. viszont helyenként előveszi a rá jellemző hangnemváltásait - csak úgy mutatóba, hogy el ne feledd már mégis ki is freccsentette rá a kottalapra azokat a bizbaszokat -, és basszameg, nagyon kurvajó lett a végeredmény. shpongle fanoknak is javasolt a filmzene tanulmányozása. nem épp a 7/8-os groove-ok semmilyenfajta túláradása miatt, sokkal inkább a hangulata miatt.
- 3D-s verziót érdemes megnézni. már csak michelle rodriguez cickói miatt is, nekem elhihetitek.
- farkasokkal táncolót az avatar előtt azért érdemes átismételni, annál jobban fognak ütni bizonyos jelenetek :D
- cargo loader ("nem fogod bántani a gyereket, te DÖG") nem veszett el, csak átalakult...
- és hát kár lenne tagadnom, a filmnek bizonyos részein nem tudtam nem erre gondolni:


(súgok: 0:48-nál már lehet azt látni, amire én gondolok ;) )

de hát egy szó mint száz: kurvagyorsanelmészasztmegnézedmegamozijegyárávaltá
mogatodjamescameronthogyújabbtízévmúlvaislerakhass
onegyilyenhatásúművészetialkotástazasztalra.
bze bze

Címkék: frankdzsírpc

  • 1