kiemelünk az unalomból!
Szia! A fokk.hu egy oldal neked, ismerőseidnek és bármilyen közösségnek: képfeltöltés, blogolás, fórumozás, mindenki által írható programajánló, ismerősök követése - próbáld ki!
60000 tag nem tévedhet - és hogy miért? | Regisztrálj!

Jozef Suchoža: Határvidék

Program kezdete: 2017. szeptember 06 10:00 (szerda, 2 hónapja)
Program vége: 2017. november 12 18:00 (vasárnap, 1 hete)

Műcsarnok
Budapest, Dózsa György út 37.

Érdekel a program?

Jozef Suchoža szlovák képzőművész (1978) az új évezred fiatal szobrászgenerációjához tartozik. Művészetének egyik jellegzetes iránya a neokonceptualizmus átértelmezése, illetve kiterjesztése az objektek és installációk változatos, tágan értelmezett megjelenési formáira. Korai munkáiban az archetipikus és szakrális témájú, helyspecifikus installációk domináltak, melyekben a hangsúly a környezetre és az önkifejező performanszra került (Personal Moses, 2008-tól; Personal Dome, 2009-től). Első installációi a hit, a megtisztulás keresésének szféráiként megjelenő rituális terek és objektumok voltak, amelyekben a hit(etlenség), a kísértés gondolata is megjelent.
Művei témaválasztását az a vágy mozgatja, hogy szakralizálja korunk felszínes, szellemileg kiüresedett környezetét. Alkotásaiban fontos eszmei vonal a személyes igazság keresése, valamint az a majdhogynem utópisztikus törekvés, hogy a múlt kulturális és szellemi hagyatékához tisztán, torzulásoktól mentesen, esszenciális módon közelítsen. Műveiben ezért az időn felülemelkedő kultúrtörténet az alkotó személyes mitológiájával találkozik. Szinte hermetikusan kódolt utalásokat találunk az ősi pogány és a kora keresztény rituálékra, de az Ó- és Újszövetség értelmezéseivel kapcsolatos ellentmondásokra és traumákra is. Következő alkotói periódusában Suchoža helyspecifikus installációkat készített, melyekben multimédiás elemek és objektumok is szerepet kaptak. Műveinek alapvető kifejezési eszközei a kisajátított és transzformált tér, valamint a monumentálissá tett elektromos kép vagy videó, melyeket illuzórikus videoszobrokként fog össze. Fontos szerepet kap a fény és a kép pulzálása, a tükröződés jelensége (vízfelszín, átlátszó vagy reflex fóliák, efemer vetítések), jelen nem lévő testek tulajdonságait hordozó objektumok, illetve a szerző által modulált, kifejező hang, amely a térbeli és mentális analógiák érzékelését segíti. Suchoža emellett hangsúlyt helyez a néző jelenlétére és mozgására, illetve intenzív fenomenológiai és meditatív élményére.
Eszmeiségüket tekintve Suchoža művei az ember, illetve a tér és az idő, az emberi lét értékei közötti kapcsolatokra fókuszálnak. Kiindulópontja a kollektív kulturális emlékezet értékeinek szublimációja, mivel azokat a posztmodern kultúra háttérbe szorítja, polarizálja és egyéni mitológiákra szabdalja, miközben előtérbe helyezi az értékek megszemélyesítését és a világ tudományos értelmezésének tiszteletét. Suchoža a bricolage-hoz hasonló módszerrel dolgozik. Vizuális beavatkozással módosítja a megtalált és kisajátított teret, s ezáltal a kiüresedett helyzet is új olvasatot kap. Ez látványosan jelenik meg azokban az oltár vagy freskó típusú videoinstallációkban, mint például a Cím nélkül (Bez názvu, 2009), a Limbus (2009–2011), vagy a Cím nélkül (Bez názvu, 2012–2013).
Legújabb alkotásainak jellemző műfaja az audiovizuális intervenciókat és tárgyi elemeket felhasználó, térértelmezésre épülő installáció, markáns figurális utalásokkal. Ezek gyakran levitáló, levegőbe emelkedő töredékalakok, melyeket Suchoža praktikus ruházatukkal – gumi esőköpeny vagy lábbeli – profanizál. Az ezeket kísérő szuggesztív képés hangkompozíció kihangsúlyozza a szakrális tartalmat. Suchoža az emberi lét alapvető értékeinek vizsgálatára, sőt rehabilitálására törekszik, melyek a kulturális identitásban, az etikában és a spiritualitásban gyökereznek, ilyen például a Personal dome vagy a Tisztaszoba (Čistá izba, 2010–2011) című installáció. A művek kifejezésmódjával Suchoža a tér eszmei-vizuális (narratív) és konceptuális (szimbolikus) tartalmát ragadja meg, hogy visszaadhassa annak szakrális jellegét. Profán, szegényes karakterű talált tárgyakkal és anyagokkal – esőköpenyek, lábbelik, átlátszó fóliák, minimalista bútorok – idézi meg a tér szellemi minőségét. A 90-es évek szobrászatának tendenciájához nyúl vissza, amikor a plasztika fókuszába a test, a testiség került, melyet gyakran hiányként vagy szublimációjával ábrázoltak.
Suchoža bibliai szövegekből és pontosan megfogalmazott filozófiai és teozófiai világmagyarázatokból meríti az inspirációit; újra megvizsgálja az érvényességüket, és a jelen megélésének háttere előtt reflektál ezekre. A mai ember identitása érdekli, amelyet erősen roncsol ennek a kemény és felszínes kornak a hordaléka. A kortárs szobrászat és térművészet stratégiáit a tér, a forma és a figura anyagtalanításával fejezi ki, az eleven ember – a néző – jelenlétében. Az elektronikus kép nála jelen idejű emlékké lesz, a fény, a szerkezetek, a tárgyak és a hang szimbolikus tartalmat hordoznak. Ikonikus példája ennek a száj – mint kiáltás, vízfelszín, égbolt, természeti erők –, melyek felnagyított mozgóképe betölti és újrarendezi a teret. A hang, amellyel az alkotó akusztikailag formálja a teret, a jeleneteket időtlen, spirituális keretbe foglalja.
A 2012–2014 közötti időszakban Suchoža több szintetikus installációt hozott létre, melyek az ember léthez és annak értékeihez fűződő viszonyát dolgozzák fel. A valóság illúziója, a megkettőzött tér mint a lét belső és külső dimenzióinak határmezsgyéje, bűn kontra megtisztulás, az élet mint út és keresés – ezek azok a kulcsfontosságú szimbolikus elemek, melyeket vizuális kontextusba helyez (Cím nélkül / Bez názvu, 2012–2013; Personal Moses, 2008; installációk és performanszok, 2011–2014). 2012-től gyakrabban emel be emberről készült konkrét fotográfiát vagy videoképet (Penelopé / Penelopa, 2012; Cím nélkül / Bez názvu [Column], 2013; Spurensicherung, avagy axis mundi témájú Yggdrasil / Spurensicherung, alebo Yggdrasil s námetom axis mundi, 2013). 2014-ben több helyspecifikus multimédiás installációt hozott létre a Personal Moses motívumaira.
A Confinium című kiállítás az elmúlt öt év alkotásaiból válogat, elsősorban az installációkat emeli ki, de két objektet is bemutat. A Personal Dome (2016) installáció egy átlátszó fóliából készült mennyezeti boltív, melyre egy szerzői videó formájában a limbus (a pokol pereme, a lelkek átmeneti állapota, teológiai bizonytalanság) bibliai témáját ábrázoló freskómotívumot vetít. Az ideiglenes boltív (videó) alatt egy piros köpenyes kamasz alakja magasodik. Az esőköpenyt Suchoža a kápolna (a latin cappa, ’köpeny’ szóból) jelentésével kapcsolja össze, amiről az ember szellemi dimenziójának szimbolikájára asszociálhatunk. A mű egyszersmind a világi bűnök csapdájában vergődő, megváltásra váró ember instabilitására és törékenységére is utal.
A létra motívumára építő posztminimalista objekt (Ladder, 2016–2017) a személyes integritáshoz és az igazság kereséséhez vezető, egész életen át tartó utat jeleníti meg. Az objekt egy szimulált ready-made. Kifejezésmódja a szilárd szerkezet és a sérülést okozó, tüskés karakter ellentétére épül. A jelentés hordozója a bibliai konnotáció és mindenekelőtt a természetes anyag. Az installációk monumentalitásával állítja szembe a kiállítás a 2016-ban készült Cím nélkül (Bez názvu, Immaculata) ready-made-et. Ez a manipulált miniobjekt egy imádkozó Madonna-szobor, amilyenek a barokk korban az otthonokban, házak homlokzatain (házi oratórium), illetve a városok közterein és az utak mentén álltak. Az alkotó újraértelmezte az ikonográfiai megjelenítést, napjaink kiélezett vallási feszültségeire és konfliktusaira vonatkoztatva. Fehér kendő helyett Szűz Mária fejét fekete muszlim nikáb borítja. Az attribútum megváltoztatásával Suchoža az eszkalálódó konfliktusokra, az elnyomásra és az ártatlan áldozatokat követelő vallási szélsőségekre mutat rá. Az alkotás jelentését tekintve intertextuális, a szeplőtlen, de átváltoztatott Madonna figurájában a megbékélés és a védelmezés útját kínálja fel.
A Missing generation (2014–2017) című installáció a helyi populációk lassú kihalására és a maradék közösség fokozatos elszemélytelenedésére reflektál. Itt ismét megjelenik a lét és nemlét közötti határterület. A meghatározó elem a névtelen, uniformizált, lebegve távozó alakok (gumiköpenyek) csoportja. Az installáció része egy monumentális tükörfelület és egy töredezett ready-made szék, ami egyfajta ideiglenes emléknyomot jelent. Az installáció közepén álló szék (dekomponált ready-made), mint a kommunikáció és az otthon jelképe, szintén töredezett, de összekapcsolni igyekszik, hidat képezni a jelenlévő és a távozó közötti határ, a feszültség fölött. Valós képe és főként funkciója csak szimbolikus síkon van. A plasztikailag megragadott, kiüresedett formák a kortárs szobrászatnak abba az irányába illeszkednek, amely a helyet a személyes és kollektív emlékezet terének tekinti. Figurális installációk tekintetében hasonló stratégiát követ napjainkban Manfred Kielnhofer, Kicsiny Balázs, Kader Attila, Forgács Péter és mások művészete.
A kiállítást egy letisztult, minimalista térbeli videoinstalláció, a Personal Moses (2014–2017) zárja, amely a vízszintes és függőleges irányok radikális ellentétére és egybeolvadására épül. A függőleges „oszlopot“ egy világító és pulzáló videokép alkotja, egy folyópartról készült statikus felvétel, ami sztoikusan hullámzik az apállyal és a dagállyal. A vízfelület a megtisztulást, nyugalmat, megbékélést jelképezi. Az installáció vízszintes elemét egy valódi vízfelület képezi a kiállítóterem padlóján. Visszatükrözi a teret, az embereket és a videoképet. Suchoža ismét úgy komponálja az installációt, mint szimbolikus, rituális helyet – a világ fizikai realitása és az ember belső dimenziója közötti határvonalat. Az illuzórikus tükröződés terének kettős identitásával az alkotó megsokszorozza a belső meditáció és a megtisztulás
élményét.
Jozef Suchoža installációi az újfigurális térművészet különleges, erős egzisztenciális aspektussal bíró darabjai. Kifejezésmódjuk a neoavantgárd arte povera mozgalmához, a posztminimalizmus és a helyspecifikus installációk neokonceptuális stílusához kötődik, hangsúlyozva a teret és a test hiányát. Suchoža fontos inspirációs forrása Bill Viola videoinstallációinak eszmeisége és kifejezésmódja. A teret az egyéni és a társadalmi-történelmi emlékezet ellentéteként értelmezi. Térmodelljeit az emberi lét különböző filozófiai és vallási értelmezései inspirálják, melyeket aktuális társadalmi- kulturális keretekbe helyez. A kortárs szobrászat alapelveit a figurák szisztematikus anyagtalanításával gazdagítja, hangsúlyozva a régi mítoszok, utópiák aktualitását, amelyek a világról szóló igazság töredékes esszenciáját tartalmazzák, és ismét régészeti módszerekkel kell feltárni őket. Kifejezésmódjával a tér mint a műalkotás lényegi természetének (expanzivitás, exterioritás) és szimbolikus hátterének (az egyéni és kollektív emlékezet interioritása) szintézisére törekszik. A gondolatvilág vizuális megjelenítéséhez egyedi jelrendszert használ, amely a jelentés princípiumát is képviseli. Alkotásainak talán megjellemzőbb vonása ez a szuggesztív fenomenológiai értelmezési keret, a hely formájának és szellemének egyfajta esszenciális kifejezése, a külvilág és a belső megtisztulás szükségének egyidejű átéléséhez vezető többletjelentésekkel. A tér a térben, a fény, mozgókép és hang által „újrarekonstruált” tér ismét belső erőt és spiritualitást kap, melyet gyakran objektek fejeznek ki – rituális karakterű edények, melyek itt az akció maradványaiként jelennek meg, illetve az (összetört, megváltozott) igazságot jelképező tükrök.
Suchoža installációinak efemer jellege a művészet spirituális dimenziójának és küldetésének megidézésére tett kísérlet a helyspecifikus tér, a videó, a performansz, a klasszikus installáció és az objekt médiumaival. Szakralizált tereket modellez, miközben felmutatja korát, annak ellentmondásos helyzeteit és a mai ember instabilitását.

Alena Vrbanová

Ajánlanál egy jó programot másoknak is? Töltsd fel a fokk.hu-ra most!