-

gyűlölöm az erőszakot. de tényleg. most egyszerűen köpni-nyelni nem tudok, hogy az a srác, akivel ha nem is sokszor, de párszor azért ittam vele egy sört, meg azért ismertük egymást névről-arcról, főiskolában ott ült fél méterre tőlem az énekórákon, meg néhány anyanyelv tantárgypedagógia órán is. s ha nem is mindenben volt egyetértés, de pár dologban azért remekül el tudtunk egymással beszélgetni, s ha bármilyen fesztiválon találkotunk, mosolyogva üdvözöltük egymást ('szevasz, mivanveled, hogyvagy?').
a mai naptól fogva meg ott egy videó, nézhetem, ahogy egy bolíviai szálloda folyosóján, fekete alsónadrágban, arccal a föld felé fekszik, saját vérében, szitává lőve, soha többet meg nem mozdulva. s akkor így próbálja a bolíviai narrátor kiejteni a nevét, ami persze túl bonyolult neki, hogy sikerüljön..
nem tudom hogy mit csinált ő ott, hogy hogyan meg egyáltalán mikor került oda. s akár ő választotta ezt a sorsot magának-e vagy sem, én megszólalni most alig tudok.. döbbenet. :((
nyugodj békében, Árpi.