A kutyámmal sokat mentünk sétálni a folyópartra. Valahogy nemigazán szerette a vizet. Én csodálkozva figyeltem mások kutyáit, hogy milyen lelkesedéssel vetik bele magukat a folyóba. Az én kutyám is lógatta a nyelvét, de ezzel le is tudta a hűsítést. Próbálkoztam én könyörgéssel, hogy nézd a többi kutyát, hogy élvezik, légyszi... fenyegetéssel, ha nem mész bele a vízbe nem lesz nagy velős csont, ha hazamegyünk,... dicsérettel, hogy nagyon okos kutyus vagy, az okos kutyusok meg engedelmeskednek, de nem tudtam a kutyámat belekönyörögni a vízbe. Dobálhattam bármit a vízbe, azzal a gondolattal, hogy majd a kutyám beugrik érte, hát az ott is maradt az enyészetnek.
Nyáron, kánikulában egyszer-kétszer előfordult, hogy folyó szélébe lépett, de vigyázva rá, hogy az első lábízületeken felül ne legyen vízben, és mint valami turbókutya lövellt ki a partra. Fel is adtam,...hát a kutyámból nem lesz búvárkutya, az már szent, gondoltam...
Egy hideg, téli napon indultunk a szokásos sétára. Kutyám élvezte a szabadságot, mindig csodálva figyeltem, ahogy úszott a levegőben, időnként hátrafigyelt, hogy lát-e még engem, majd tovább folytatta a szagok gyűjtését. Lefutott egészem a folyópartig, és legnagyobb döbbenetemre belevetette magát a jéghideg folyóba. Nyakig ért a víz, hideg volt és mégis...szemmel láthatólag élvezte. De, hogy mi vihette rá erre a cselekedetre nem tudom megmagyarázni máig sem. Miután kijött a vízből, a szokásos "lerázom a vizet a bundámról" cselekedett, amit én gyors és hatalmas ugrássokkal messzebbről figyeltem. És irány haza!
Ez az egyetlen alkalom volt, amikor a kutyám megmártózott a folyóban.
Ez a kis történet jutott eszembe, mikor megnéztem ezt a linket.
Hááát, a kutyusomról nem készültek volna ilyen képek, az már biztos! :)
http://manzardcafe.blog.hu/2012/02/15/dogs_are_better
Bika jegyűek Klubja
Akik április 21. - május 20. között születtek, szeretettel várom.Címkék: horoszkóp, bika
A kutyámmal sokat mentünk sétálni a folyópartra. Valahogy nemigazán szerette a vizet. Én csodálkozva figyeltem mások kutyáit, hogy milyen lelkesedéssel vetik bele magukat a folyóba. Az én kutyám is lógatta a nyelvét, de ezzel le is tudta a hűsítést. Próbálkoztam én könyörgéssel, hogy nézd a többi kutyát, hogy élvezik, légyszi... fenyegetéssel, ha nem mész bele a vízbe nem lesz nagy velős csont, ha hazamegyünk,... dicsérettel, hogy nagyon okos kutyus vagy, az okos kutyusok meg engedelmeskednek, de nem tudtam a kutyámat belekönyörögni a vízbe. Dobálhattam bármit a vízbe, azzal a gondolattal, hogy majd a kutyám beugrik érte, hát az ott is maradt az enyészetnek.
Nyáron, kánikulában egyszer-kétszer előfordult, hogy folyó szélébe lépett, de vigyázva rá, hogy az első lábízületeken felül ne legyen vízben, és mint valami turbókutya lövellt ki a partra. Fel is adtam,...hát a kutyámból nem lesz búvárkutya, az már szent, gondoltam...
Egy hideg, téli napon indultunk a szokásos sétára. Kutyám élvezte a szabadságot, mindig csodálva figyeltem, ahogy úszott a levegőben, időnként hátrafigyelt, hogy lát-e még engem, majd tovább folytatta a szagok gyűjtését. Lefutott egészem a folyópartig, és legnagyobb döbbenetemre belevetette magát a jéghideg folyóba. Nyakig ért a víz, hideg volt és mégis...szemmel láthatólag élvezte. De, hogy mi vihette rá erre a cselekedetre nem tudom megmagyarázni máig sem. Miután kijött a vízből, a szokásos "lerázom a vizet a bundámról" cselekedett, amit én gyors és hatalmas ugrássokkal messzebbről figyeltem. És irány haza!
Ez az egyetlen alkalom volt, amikor a kutyám megmártózott a folyóban.
Ez a kis történet jutott eszembe, mikor megnéztem ezt a linket.
Hááát, a kutyusomról nem készültek volna ilyen képek, az már biztos! :)
http://manzardcafe.blog.hu/2012/02/15/dogs_are_better
Címkék: víz, kutya, :)
Feed: Bika jegyűek Klubja csoport blogja
Ehhez a blogbejegyzéshez érkezett hozzászólások
Következő: IgNobel-díj 2011
Előző: Mosolypirula