kiemelünk az unalomból!
Szia! A fokk.hu egy oldal neked, ismerőseidnek és bármilyen közösségnek: képfeltöltés, blogolás, fórumozás, mindenki által írható programajánló, ismerősök követése - próbáld ki!
60000 tag nem tévedhet - és hogy miért? | Regisztrálj!

HaMarcsy, 2012-01-25 08:55 (91 hónapja)

Régi Magyar filmek szerelmesei

Egy régi korszak felelevenítése
Címkék: -
  • Tagok száma: 18 (Ebből belső tag: 13)
  • A csoportot alapította: szaszarenko, 122 hónapja
  • A csoporthoz tartalmat tölthet fel: bármelyik tag, jóváhagyás nélkül.
  • A csoporthoz bárki csatlakozhat.


A Hyppolit, a lakáj 1931-ben bemutatott fekete-fehér magyar játékfilm.

Schneider Mátyás fuvarozó egyik napról a másikra sikeres lesz, gazdagságát azonban megkeseríti, hogy felesége egy grófi lakájt szerződtet, mert nagypolgári életet akar élni. Benedek mérnök inkognitóban tevékenykedik a szállítmányozásnál, hogy a Schneider lánya, Terka közelében lehessen. Terkát egy jó családból származó férfihoz, Makácshoz akarja hozzáadni az úrhatnám mama. Az arisztokrata családoknál szolgáló komornyik bevezetése újgazdagék háztartásába számos nevettető helyzetre ad alkalmat.

Jól ismert idézet a filmből, férj az inashoz:
- „Mindennap végig fogja nézni, hogy én nem szmokingban eszem a vacsorát, hanem ingujjban. És a libasülthöz hagymát eszek. Mindenhez. A hagymához is hagymát eszek. A halat pedig késsel fogom enni. Két késsel.”

A második magyar hangosfilm nagy sztárokat vonultatott fel. A Németországból hazatért Székely István, a slágerzeneszerző Eisemann Mihály, a korszak legnagyobb operatőre Eiben István és a forgatókönyvíró Nóti Károly, valamint mellettük három legendás színész: Csortos Gyula, Kabos Gyula és Jávor Pál.
/Wikipédia/



Csortos Gyula



Rossz nyelvek szerint a Hyppolit, a lakáj című film főszerepét tökéletesen Csortos Gyulára szabták, ugyanis a hétköznapokban is éppoly fensőbbséges előkelőséggel viselkedett.

A kor egyik legnagyobb rendezője és színházi szakembere Hevesi Sándor a következőképp vélekedett róla:
Ez a Csortos egy nagyhasú színész, akinek se alakja, se hangja, se beszédművészete, se arcának játéka nem olyan, ami jellemzi a nagy művészeket, és mégis....

Nehéz, különc természetét nem volt egyszerű elviselni, de tagadhatatlan, hogy szakmája igazi mestere volt.


Színészportré: Csortos Gyula



Csortos Gyula, a II. világháború előtti magyar filmgyártás legendás színésze legtöbbször a New York kávéházban ebédelt. Egy alkalommal, miután leült az egyik asztalhoz, rémülten rohant hozzá a főpincér:
- Művész úr! Elnézést, ez az asztal foglalt.
- Akkor vigyék el! - mondta a színész, és nem mozdult helyéről.


Kedvenc csemegéje volt a rák. Megrendelte. De - mint ismeretes - a rák ollója a java, a többi nem ér semmit. Megérkezett a rák, de egyik ollója hiányzott.
Csortos hívta a pincért, és szótlanul rámutatott az olló helyére. A pincér dadogni kezdett:
- Igen... látom, művész úr, vagyis... nem látom, mert hiányzik. Igen, határozottan hiányzik az egyik ollója, de mi erről nem tehetünk. Tetszik tudni, ezek a rákok vadállatok, vérengzőek, állandó harcban állnak egymással. Persze... az ollójuk a fő fegyverük, vagyis más fegyverük nincs is... Na már most, a helyzet nyilván az, hogy ez a rák, harc közben - valószínűleg egy nőstényért törhetett ki a küzdelem -, elvesztette az ollóját.
Csortos szótlanul végighallgatta a pincért, majd így szólt:
- Jó. Értem. Akkor hozzák ide nekem a győztest.


Szegeden történt. Vendégszereplésre érkezett, de a vasúti állomáson nem fogadta a színház vezetőségéből senki, noha azt a nagy művész elvárhatta volna. Elhagyta hát a pályaudvart, és beszállt az első üres taxiba. Abban a pillanatban érkezett meg elkésve, loholva a színház fiatal titkára. A taxi nyitott ajtajánál bemutatkozott, s pár szavas sajnálkozását fejezte ki a késésért, majd pedig be akart szállni Csortos mellé a kocsiba. Csortos behúzta a hanyag titkár orra előtt a taxi ajtaját, és csak annyit mondott:
"Megtelt!"


Az autogramgyűjtés az ő idejében is divat volt. Csortos nem adott szívesen aláírást, és ez köztudomású is volt róla. Egy fiatalember mégis odamerészkedett hozzá, amikor kint ült a Nemzeti Színház kiskapuja előtti padon. ,"Művész úr, kérek szépen egy autogramot.” Csortos egy szóval intette le a tolakodót: "Elfogyott!”


Az egyik előkelő színházban, amelynek akkor Csortos szerződött tagja volt, elharapódzott a színészek közt az alkohol mértéktelen fogyasztása. Nap nap után előfordult, hogy egyik-másik színész illuminált állapotban játszotta el szerepét. Egy botrányos előadás utáni estén Csortos belépett a színészbejárón, és megkérdezte a portástól: ,,Mondja kérem, kicsoda ma az inspekciós részeg?”


Ritkán fogadott el ebéd- vagy vacsorameghívást. Nem kedvelte a társaságot. Egy fiatal színészházaspár egyszer mégis rávette, hogy vacsorázzon náluk. Kedvenc ételeit ígérték Csortosnak, aki nagy ínyenc volt. Előadás után, ahol együtt játszottak, odavezették Csortost a nemrégen vásárolt kocsijukhoz, beültették a hátsó ülésre. Indulás előtt megkérdezte az asszonyka:
„Mester, ki vezesse a kocsit, a férjem, vagy én?” Csortos, nem bízva túlságosan egyikük sofőri képességében sem, így felelt:
„Mind a ketten”!


Csortos Gyula, a nagy színész, ifjú kollé­gájával a filmgyárba igyekezett, és a kocsiban a fiatalember megkérdezte:
– Művész úr, rágyújthatok?
– Nem, fiam – válaszolta Csortos.
– Na de miért?
– Mert maga rágyújt, a cigarettájának a parazsa pedig az én nadrágomra esik. Maga azt mondja, „pardon”, én pedig azt, hogy „semmi, semmi”. De a lyuk ottmarad a nadrágomon – válaszolta Csortos.


A közönség nagy érdeklődéssel várta a Budai Színkör új bemutatóját, a főszerepben Csortos Gyulával.
A nagy színészről a főpróbán derült ki, hogy még nem is foglalkozott a szerepével. A rendező ismerve a nagy művész hirtelen haragú természetét, félénken szólt rá Csortosra:
- De hát, Gyulám, este premier lesz, és te még egy szót sem tudsz a szerepből...
Mire Csortos magabiztosan:
- Megvárom, hogy siker lesz-e...Aztán megtanulom.

Régi Magyar filmek szerelmesei csoport blogja
Ez a blog legújabb bejegyzése.
Előző: Korszakalkotó bukás

A blogbejegyzéshez még egy hozzászólás sem érkezett, légy te az első!