kiemelünk az unalomból!
Szia! A fokk.hu egy oldal neked, ismerőseidnek és bármilyen közösségnek: képfeltöltés, blogolás, fórumozás, mindenki által írható programajánló, ismerősök követése - próbáld ki!
60000 tag nem tévedhet - és hogy miért? | Regisztrálj!

Rakaczki Bence búcsúlevele....

Blogok » joeavulkán
joeavulkán, 2014-01-22 18:35 (68 hónapja)

Ne haragudj, Apu. Én nem így akartam. Tavasz van, hihetetlen, elképesztő januári tavasz. Az utcán mindenki kiskabátban, jókedvűen, a fiúk pedig már edzenek. Újjáéled a természet, új időszámítás kezdődik.
Apu, én nem ezt akartam. Harcoltam, küzdöttem, élni akartam. Hiszen Te tudod a legjobban. Ott álltál mindig a kórházi ágyamnál, néztél rám komoly arccal, szemedben mérhetetlen szomorúság bujkált, és néha én vigasztaltalak. Pedig féltem, Apu, sokszor nagyon is féltem, de sohasem mondtam ezt Neked. Egyetlenegyszer sem. Csak akkor sírtam, zokogtam, amikor nem volt ott senki. Nem akartam, hogy gyengének láss. Érted ezt, Apu? Elvégre mégiscsak futballista voltam, sportoló, a DVTK labdarúgója, a szerencse fia, és a Diósgyőr kapusa egyszerűen nem lehet gyáva - még csak az kellene! Akinek ilyen szurkolótábor előtt kell védenie, az igenis legyen erős, sőt legyen hős, ha az ellenfél csatára hozza felé a labdát vagy távolról bombázza a kaput, s akkor is, ha ott áll előtte az orvos és azt mondja neki: Fiatalember,reménykedjünk. Apu, én reménykedtem. Biz' isten mondom. Nem voltam jól, olykor szenvedtem nagyon. Mindenem fájt, legszívesebben üvöltöttem volna, hogy gyerekfejjel miért kell itt lennem, bezárva egy kórházi szobába, amikor odakint dübörög, hömpölyög, morajlik az élet. Az élet. Érted, Apu? Nem beszéltem Neked erről, nem beszéltem az álmaimról sem. Mert éjszakánként mindig álmodtam, olyan voltam, mint egy filmrendező. Képek, történetek követték egymást, miközben én hánykolódtam, forgolódtam az ágyban, és nem hiszed el, de mindig meccs volt, és én álltam a Diósgyőr kapujában, s azt mondogattam magamban, olyan kapus leszek, mint a Veréb Gyuri bácsi. És álmomban kivédtem minden szabadrúgást, ziccert, sőt tizenegyest is. Büszke lettél volna rám, Apu. Persze tudom, így is az voltál. Jobban izgultál 2012. május 4-én Pécsen, mint én. Tajti Norbi helyére álltan be tizenkilenc perccel a találkozó vége előtt. Nyertünk kettő egyre, és én akkor ott azt mondtam: íme itt van a világ legboldogabb embere. És az is voltam! NB I-es futballista. Ott repült fölöttem az ifjúság édes madara, s én legszívesebben repültem volna vele, mert azt gondoltam, az élet simogat, az élet ajándékokat tartogat, az élet vigyáz rám. Tizennyolc évesen még senki sem gondol az elmúlásra. Még az sem, aki egyik pillanatról a másikra megbetegszik. Tudod, Apu, azzal vigasztaltam magam a legnehezebb pillanatokban is, hogy ha Dzurják Csöpi meggyógyult ugyanebből a betegségből, akkor nekem is sikerül. Persze, hogy sikerül hiszen én fiatal vagyok, erős, sportoló - és hát előttem az élet. Valahogy nincs rendben ez az egész, Apu. Mert a gyerek csak álmodozik, vágyakozik, terveket sző, szerelem után sóvárog, sikerekre éhezik. Nem akartam én világmegváltó lenni. Dehogy akartam. Szeretem Miskolcot, szeretem a várost, a csapatot, a futballt. És szerettem az életemet. És tudod , Apu, azt kívántam, hogy ez tartson jó sokáig, hogy én majd vetődök a kapuban a lapos lövésekre, lehúzom a beadásokat, kiöklözöm a bivalyerős lövéseket. Aztán hazamegyek jóleső fáradtsággal, felszabadultan, lelkemben az élet zamatával - és lesznek gyerekeim, neked unokáid, és egyszer majd leülünk. Te kissé öregesen, én telis-tele élménnyel, és egy pohár bor mellett átbeszélünk mindent. Ne haragudj rám, Apu, én nem így akartam. Harcoltam, de vesztettem.
És most már csak azt kérem Tőled, hogy menjél ki a meccsre, menjél ki a stadionba, mert én ott leszek mindig, és mondd büszkén, hogy a Te fiad, Rakaczki Bence a Diósgyőr kapusa./ Sinkovics Gábornak a Nemzeti Sportban megjelent nekrológja/

Ui: Ez a fiú egy hős... és mint ilyen legyőzhetetlen. Ott lesz Bence velünk a meccseken. Látod Halál... Még Te sem vagy verhetetlen.../ Joe

Helyesbítés!

Az írás írója Sinkovics Gábor, a Nemzeti Sport újságírója, ez a lapban megjelent nekrológ.



#1 | 2014-01-28 20:26:15 | 68 hónapja
Üdv

a levelet NEM Bence írta. TERMÉSZETESEN

hanem Sinkovics Gábor, a Nemzeti Sport újságírója, ez a lapban megjelent nekrológ. Márpedig ha ez a két info nincs feltüntetve (NS, Sinkovics Gábor) akkor joeavulkan és a fokk.hu lopást követett el, és megsétette a szerzői jogokat!!!!!!!!
Azonnali helyesbítást, kiegészítést!!
Üdv
Soma NS
#2 | 2014-01-29 16:33:21 | 68 hónapja
Köszönöm szépen a tájékoztatást. A kiegészítést természetesen megtettem .
Nem volt tudomásom erről. Az általam talált forrás mellett ez az információ nem szerepelt.
Elnézést kérek a tévedésemért.
Üdv: Joe

A barátság borostyánkőbe zárt buborék
#3 | 2014-01-29 17:53:25 | 68 hónapja

Hinnem kellett volna Anyósomnak. Ő megmondta. Ismerte a családot. A nagyapa temetésén ott is volt. A vasárnapi ebédnél győzködtek a lányommal... hogy ezt a búcsúlevelet nem írhatta Bence. Ő soha nem Aput mondott... az apját mindig Édesapámnak szólította. Gyászomban megbántva konokul tiltakoztam, miért is ne írhatta volna, hiszen a levélben írt többi dolgok mind igazak voltak. Ha hiszek nekik... Nem vagyok letiltva és még mindig írhatok a kedvenc oldalamra. Ráadásul megbántottam a kislányom... Ezekhez képest eltörpül,hogy a levelet mégsem a mi kis mosolygó hősünk írta... Őt nem ezért szeretjük. Hinnem kellett volna Anyósomnak... Igaza volt megint Anyuka.
Üdv Joe
A barátság borostyánkőbe zárt buborék
#4 | 2014-01-30 15:07:42 | 68 hónapja
A helyesbítést köszönöm, köszönjük

És bocs a kötözködésért, de a címben zárójelbe tett név sem helyes, a cikk alján közölt kiegészítésnek megfelelően Sinko barátunk cs-vel, és nem ts-sel írja a nevét.

És hadd írjam ide is: szörnyű dolog, ami a családdal történt, és ez a borzasztó veszteség ,,hívta" elő kollégánkból ezt a gyönyörű cikket, a szerzőnek - akivel együtt gyászoljuk Bencét - minden elismerésünk.

Minden jót Nektek
Soma NS