jeah.
unokatestvérem esküvőjén jártam. mindjárt gyorsan essünk is túl a fábrysabb részen:
- újabban rakoncátlankodik a belem, melynek kellemetlen következménye a gyakori hasmenés. hát sajnos most sem menekültem meg tőle, s ráadásul az alkalom még bonyolított is egy picit rajta.
először is jól tudjuk mindannyian, hogy az ilyesmi dolgokat idegen helyen lebonyolítani sosem egy leányálom, na de mindezt puccos cuccokban, öltönyben és társaiban végezni plusz borzalmakkal jár. szerencsére azért volt pár könnyítő tényező: itt mindjárt magáról a "mosdóról" van szó (ahova ugye mosdani szoktunk járni), mert hálistennek az nem egy lepukkant, fosáztatta fertőzéstanyának nézett ki (még), szépen karbantartotta a lagzi otthonául szolgáló rendezvényház személyzete. ez például ilyenkor már annyit tud segíteni, hogy amikor dolgunk végzetével kimegyünk a helyiségből, a procedúra során kisarjadó izzadtságcseppeink még ha át is áztatják felsőruházatunkat, legalább a vécé alapjául szolgáló más emberek időnként vaskosabb szarszagkeverékét legalább nem örökítjük magunkra, hurrá.
itt mindjárt meg is jegyezném egyik korábbi észrevételemet, miszerint nyilvános helyek férfivécéiben a bejárati ajtótól legtávolabbi vécéfülkék tűnnek a legnépszerűbbnek - ezek különös módon valamiért vagy mindig foglaltak, vagy sosincs bennük vécépapír.
maga a kakálás ugye már egy merő kényelmetlenség. kezdve az inggel, ami már eleve a kakálás nélkül is lehet kényelmetlenség - pláne ha #FFCDCD, amit más körülmények között soha nem vettem volna fel, de hát egyefene, egyszer az életben ki lehet bírni, meg állítólag ma már az ellenkező nem iránt érdeklődő férfiak körében is trendi, meg metroszex meg ezekhez hasonlóakra kell most gondolni, de most ez mindegy, le van szarva.
..illetve pont hogy erre kellett ugye igazából figyelni, hogy azért ha lehet, mégse legyen már az leszarva. na nem mintha eleve rá céloznánk, neeeem, mert azért barbárok nem vagyunk. a neccesebb pillanatok a törlés idején jönnek, amikor a szűk helyen valahogy úgy kell helyezkedni, hogy valahogy az ingujj (ami ugye eleve már megközelíti egyes crepto vécépapírcsaládok színárnyalatát) ne segítsen be ebbe a folyamatba. lehetne mondani, hogy de hát fel is lehetne tűrni az ujját. hja hát persze, ha nem egy kínszenvedés lett volna korábban a mandzsettagomb ráaggatása (már eleve józan állapotban, nemhogy még x üveg sör után). de egyébként is hazudtam, mert a neccesebb pillanatok valójában akkor kezdődnek, amikor észreveszed, hogy a vécécsésze pont abból a fajtából van, amelyiknél már rögtön a vízbe pottyan a cucc. megajándékozva minket ezután azzal a helyes kis csobbanással, hogyaztajóku...
na. azért nem bántam volna, ha a sors ettől a helyzettől megkímélt volna, de hát sebaj, nem egy megoldhatatlan feladat a lakodalomban kultúrkörülmények közé szorított fosás. amikor például már másodjára mentem ki az este folyamán, akkor is inkább az volt a cikis, hogy a mellékhelyiségből kilépve épp a menyasszonytánc kellős közepén találtam magam, (mely hagyomány ugye alapból nem szimpatikus felvilágosult körökben, a násznagy és az ifjú feleség rokonsága ráadásul meg is tett minden lépést, hogy még a lebonyolítása is az legyen. amennyire csak lehet..). ittas állapotban mondjuk nem túl sokat foglalkozik az ember az ilyen apróságokkal, nem is baj az. legalább ad az esküvői videónak egy természetes és amolyan az 'eufóriát a mindennapok közé szélsebesen lerántó' hangulatot, ahogy a táncikáló pár mögött hiphop hirtelen a háttérben ajtó megől fehér galamb helyett barna beard és szemüveg emelkedik. csatában meggyöngyöződött homlokkal, enyhe fintorral arcán.
- magáról az esküvőről (igen, nem lagzi hanem esküvő) amúgy azt mondom, hogy aki teheti, rendezze szabad ég alatt, mert jól néz ki és nagyon hangulatos is. itt még volt - falusi lakodalom lévén - éneklő, népviseletbe bújt vénasszonykórus is. a jegyző néni szépen be is konferálta őket, hogy 'most az ifjú pár meglepetésére szóljon a...", ami persze akár lehetett volna meglepetés is, ha a vénasszonyok nem vernyákolják el az odaúton a buszon a teljes setlistet oda-vissza többször is. sebaj.
róluk egyébként még annyit, hogy a körtáncuk során ráeszméltem, hogy a circle pitet honnan is nyúlták a nagy hécápánkok, továbbá a hangulatfokozó, népies jellegű csoportos kurjatásaik során nem tudtam nem gondolni az alábbi hangeffektre, amely az alábbi videó hatodik perc negyvennegyedik másodpercénél kezdődik.
ez van bazmeg, nem tehetek róla. de ha egyszer pont úgy szólt..
- ja és a lagziban volt himnusz. mondjuk nem nagyon jöttünk rá még másnap sem, hogy miért. csak úgy vacsora kellős közepén jött a násznagy, hogy most egy kicsit álljunk fel, aztán a zenekar meg rázendített... hábazmeg. s akkor én még panaszkodtam itt egy korábbi posztban az rtl-es gagyibokszmérkőzésekre, hogy ezek a hülye németek mit képesek művelni a himnuszunkkal, holott akkor még nem tudtam a szörnyű igazságot. argh
- a bőven száz fő feletti násznép (aminek a durván kilencven százalékát a menyasszony (pontosabban mondva annak édesanyja) által meghívottak köre alkotta, akik - állításuk szerint ők - a 'közeli rokonság'. urgh. egyébként félreértés ne essék, nem cigányokról van szó. csak úgy konkrétan elhívták a fél falut) amúgy ha legalább vagy harminchat tortát nem hozott az ifjú párnak, akkor egyet sem. de hogy azt ki fogja mindet megenni, az még rejtély...
bze bze
jeah.
unokatestvérem esküvőjén jártam. mindjárt gyorsan essünk is túl a fábrysabb részen:
- újabban rakoncátlankodik a belem, melynek kellemetlen következménye a gyakori hasmenés. hát sajnos most sem menekültem meg tőle, s ráadásul az alkalom még bonyolított is egy picit rajta.
először is jól tudjuk mindannyian, hogy az ilyesmi dolgokat idegen helyen lebonyolítani sosem egy leányálom, na de mindezt puccos cuccokban, öltönyben és társaiban végezni plusz borzalmakkal jár. szerencsére azért volt pár könnyítő tényező: itt mindjárt magáról a "mosdóról" van szó (ahova ugye mosdani szoktunk járni), mert hálistennek az nem egy lepukkant, fosáztatta fertőzéstanyának nézett ki (még), szépen karbantartotta a lagzi otthonául szolgáló rendezvényház személyzete. ez például ilyenkor már annyit tud segíteni, hogy amikor dolgunk végzetével kimegyünk a helyiségből, a procedúra során kisarjadó izzadtságcseppeink még ha át is áztatják felsőruházatunkat, legalább a vécé alapjául szolgáló más emberek időnként vaskosabb szarszagkeverékét legalább nem örökítjük magunkra, hurrá.
itt mindjárt meg is jegyezném egyik korábbi észrevételemet, miszerint nyilvános helyek férfivécéiben a bejárati ajtótól legtávolabbi vécéfülkék tűnnek a legnépszerűbbnek - ezek különös módon valamiért vagy mindig foglaltak, vagy sosincs bennük vécépapír.
maga a kakálás ugye már egy merő kényelmetlenség. kezdve az inggel, ami már eleve a kakálás nélkül is lehet kényelmetlenség - pláne ha #FFCDCD, amit más körülmények között soha nem vettem volna fel, de hát egyefene, egyszer az életben ki lehet bírni, meg állítólag ma már az ellenkező nem iránt érdeklődő férfiak körében is trendi, meg metroszex meg ezekhez hasonlóakra kell most gondolni, de most ez mindegy, le van szarva.
..illetve pont hogy erre kellett ugye igazából figyelni, hogy azért ha lehet, mégse legyen már az leszarva. na nem mintha eleve rá céloznánk, neeeem, mert azért barbárok nem vagyunk. a neccesebb pillanatok a törlés idején jönnek, amikor a szűk helyen valahogy úgy kell helyezkedni, hogy valahogy az ingujj (ami ugye eleve már megközelíti egyes crepto vécépapírcsaládok színárnyalatát) ne segítsen be ebbe a folyamatba. lehetne mondani, hogy de hát fel is lehetne tűrni az ujját. hja hát persze, ha nem egy kínszenvedés lett volna korábban a mandzsettagomb ráaggatása (már eleve józan állapotban, nemhogy még x üveg sör után). de egyébként is hazudtam, mert a neccesebb pillanatok valójában akkor kezdődnek, amikor észreveszed, hogy a vécécsésze pont abból a fajtából van, amelyiknél már rögtön a vízbe pottyan a cucc. megajándékozva minket ezután azzal a helyes kis csobbanással, hogyaztajóku...
na. azért nem bántam volna, ha a sors ettől a helyzettől megkímélt volna, de hát sebaj, nem egy megoldhatatlan feladat a lakodalomban kultúrkörülmények közé szorított fosás. amikor például már másodjára mentem ki az este folyamán, akkor is inkább az volt a cikis, hogy a mellékhelyiségből kilépve épp a menyasszonytánc kellős közepén találtam magam, (mely hagyomány ugye alapból nem szimpatikus felvilágosult körökben, a násznagy és az ifjú feleség rokonsága ráadásul meg is tett minden lépést, hogy még a lebonyolítása is az legyen. amennyire csak lehet..). ittas állapotban mondjuk nem túl sokat foglalkozik az ember az ilyen apróságokkal, nem is baj az. legalább ad az esküvői videónak egy természetes és amolyan az 'eufóriát a mindennapok közé szélsebesen lerántó' hangulatot, ahogy a táncikáló pár mögött hiphop hirtelen a háttérben ajtó megől fehér galamb helyett barna beard és szemüveg emelkedik. csatában meggyöngyöződött homlokkal, enyhe fintorral arcán.
- magáról az esküvőről (igen, nem lagzi hanem esküvő) amúgy azt mondom, hogy aki teheti, rendezze szabad ég alatt, mert jól néz ki és nagyon hangulatos is. itt még volt - falusi lakodalom lévén - éneklő, népviseletbe bújt vénasszonykórus is. a jegyző néni szépen be is konferálta őket, hogy 'most az ifjú pár meglepetésére szóljon a...", ami persze akár lehetett volna meglepetés is, ha a vénasszonyok nem vernyákolják el az odaúton a buszon a teljes setlistet oda-vissza többször is. sebaj.
róluk egyébként még annyit, hogy a körtáncuk során ráeszméltem, hogy a circle pitet honnan is nyúlták a nagy hécápánkok, továbbá a hangulatfokozó, népies jellegű csoportos kurjatásaik során nem tudtam nem gondolni az alábbi hangeffektre, amely az alábbi videó hatodik perc negyvennegyedik másodpercénél kezdődik.
ez van bazmeg, nem tehetek róla. de ha egyszer pont úgy szólt..
- ja és a lagziban volt himnusz. mondjuk nem nagyon jöttünk rá még másnap sem, hogy miért. csak úgy vacsora kellős közepén jött a násznagy, hogy most egy kicsit álljunk fel, aztán a zenekar meg rázendített... hábazmeg. s akkor én még panaszkodtam itt egy korábbi posztban az rtl-es gagyibokszmérkőzésekre, hogy ezek a hülye németek mit képesek művelni a himnuszunkkal, holott akkor még nem tudtam a szörnyű igazságot. argh
- a bőven száz fő feletti násznép (aminek a durván kilencven százalékát a menyasszony (pontosabban mondva annak édesanyja) által meghívottak köre alkotta, akik - állításuk szerint ők - a 'közeli rokonság'. urgh. egyébként félreértés ne essék, nem cigányokról van szó. csak úgy konkrétan elhívták a fél falut) amúgy ha legalább vagy harminchat tortát nem hozott az ifjú párnak, akkor egyet sem. de hogy azt ki fogja mindet megenni, az még rejtély...
bze bze
Címkék: zsankorpf, ütköpéz
Feed: zoma blogja
Feed: Ehhez a blogbejegyzéshez érkezett hozzászólások
Következő: megmondás
Előző: tripod lemez hatodik track